KRIZSÁNNÉ KISS GYÖRGYI ROVATA
2008.01.20.
Végre újra!
Egy hét után másfél óra szabadság.
Mintha egy évszakot léptem volna.
Az úton felbukkanó emberek csodálkozva néznek, előkapom jegyzetem.
Nem látják.
Gondolatok tülekedve várnak,
mint gyöngyök sora, papíromon szavakká válnak.
Egy sem akar lemaradni.
Hármashatárhegy képei
Indulok.
Harang szava kísér.
Én itt imádkozom...
Száraz fű közt
puha moha csitítja léptem.
Fák ágain csomókban
száraz levél.
Az ősz felejtette ott.
vagy csak nem vették tudomásul az elmúlást,
és holtukban is látni akartak.
Galagonya nyújtja szerte
Tüskés fáradt ágait.
madaraknak kínálja
vérvörös bogyóit.
Föld párája...
tavaszillat,
selymes lágy a szellő.
Az égen, mint fürge madár
egy sárkány imbolyog.
Emlékében vidám szelek...
Most próbálgatja szárnyait.
Magasra fut, onnan nézi
jön-e már...
Egy ernyős próbálgatja a szelet.
Szemerkélő eső súlya
ernyőjét a földre húzza.
Nem tud repülni.
Most én sem...
Földhöz ragadtan
vágyik a magasba...
Nem adja fel...
Vagy mégis?
Csomagolja szárnyát...
én még maradok kicsit.
Futó alak próbálgatja
télben puhult izmait,
test és szellem
szabadságra vágyik...
Én is ezt teszem.
Csak nem futva.
Léptem lassú.
Izmok terhétől
szívem türelmesen zihál fel a dombon.
Nem parancsol megálljt.
tudja
csak próbálgatom lelkem szárnyait.
A völgy zaja kezd csitulni.
Már csak a kutyák hirdetik
szabadságvágyukat.
Mohos kövön ültömben
csukott szemmel
hallgatom az élet hangjait.
Újra szól a harang.
Eltelt egy óra.
Pedig csak most kezdtem imámba...
körbezengi a völgyet
kongó hangja..
Megnyugvás..
és béke...